Elle magazin
NEONOMÁDOK
Az elnevezés nem egy kelet-ázsiai hálószövő nomád népcsoportot takar, hanem azokat a vállalkozó szellemű egyéneket, akik ott dolgoznak, ahol mások szórakoznak. A neonomád életmódnak két feltétele van: rendelkezni kell egy laptoppal és rá kell találni egy vezeték nélküli internettel bíró vendéglátó egységre, ami manapság egyre egyszerűbb dolog.
Míg pár évvel ezelőtt a kávézók zöme vendég csalogatónak szánt extra szolgáltatásként vezettette be a wifit, addig manapság szinte kötelező elemmé vált az internetes elérés biztosítása. Vannak, akik szívesebben netezgetnek egy kávé mellett, kellemes háttérzajban, mint egy rideg internet kávézó szűkös kis bokszaiban kuporogva, az igazi neonomádok rendszeresen felbukkannak a wifis helyeken, és egyfajta valamiféle egyszemélyes mobil irodát működtetve, egy telefon és egy laptop segítségével bárhol képesek dolgozni a városban. Sőt, mobil internettel akár egy parkban, vagy megfelelő koncentrációs képesség birtokában akár még strandon is dolgozhatnak, és nem kell őrizgetniük hamvas fehér színüket a várva várt augusztusi szabadságolásig. A neonomád életvitel jellemzően a szabadúszók körében dívik, de bárki beállhat a csapatba, aki távmunkában is el tudja látni napi rendszeres feladatait. A szabad „szellemiség” a munkáltatók körében is terjed, egyes cégek már nem követelik meg az alkalmazottak kötelező irodai jelenlétét.
A zöld házként üzemelő épületet és az ún. coworking szellemiség alapján működő irodát egy fiatal tesvér pár, Klementz Kata és Klementz Anna vezetik. Kata készséggel válaszol az újszerű élmény hatására felgyülemlett kérdéseimre.
” Alapvetően amerikai és angliai példák alapján indítottuk el a Loffice-t egy évvel ezelőtt. A coworking iroda azon az elven alapszik, hogy a tagjaink csupán a munkaállomást bérlik, és cserébe számos szolgáltatáshoz hozzájutnak. A Hub nevű coworking szervezet világszerte működtet hasonló irodákat kisebb-nagyobb komplexumokban. Londonban meg is látogattuk őket. Az egyik épületben a hatodik emeleten van a coworking szint, és olyan gördülékeny az együttműködés, hogy a tagok sorfalat állva minden reggel 9 órakor láncban adogatják fel a tüzifát az emeletre, mivel hozzánk hasonlóan ők is környezetbarát módon üzemelnek. Arra gondoltunk, hogy itthon is megszületett az igény egy távmunka központ létrehozására. Eleinte tartottunk attól, hogy ha a buszon sem szívesen ülnek le egymás mellé az emberek, akkor az egy asztalnál való munkavégzést hogyan fogadják majd, de egy év távlatából azt mondhatom, hogy nagyon pozitív tapasztalataink vannak. Külföldön sorban állnak az emberek, hogy bekerülhessenek egy ilyen közösségbe, és szigorú szabályok vannak, maximum két fős csapatokat vesznek csak fel.”
A felszabadult hangulatú, mégis nyugalmas munkakörnyezet rám is jó hatással van, mégsem egyszerű elképzelni, hogy különböző foglalkozásokat űző emberek zavartalanul dolgoznak egymás mellett.
„Nyilvánvalóan ehhez szükségeltetik egyfajta nyitottság mások felé, minimális szintű tolerancia és kíváncsiság. Közösségi programokat, kiállításokat is szervezünk a Loffice-ba. Itt az emberek könnyebben egymásra találnak mind üzleti, mind baráti értelemben és ily módon a távmunkásokra, szabadúszókra jellemző izoláltság megszűnik. Újra fix koordinátákhoz igazíthatják az életüket, van kihez szólniuk a nap folyamán és mi mindig segítünk, ha bármifajta gondjuk adódik.”
Egy kellemesen eltelt nap után éjszakára még beülök az Oktogonra, hogy befejezzem a függőben maradt levelezéseimet. Úgy belemélyedek az írásba, hogy fel sem tűnik: én vagyok az utolsó vendég, és a személyzet már takarít körülöttem. Az utolsó emailem legutolsó betűit pötyögöm be éppen, de amikor megnyomnám a küldés gombot, a gépem leszakad a netről. Egy pillanat alatt kimegy az álom a szememből. Könyörgöm a pincéreknek, hogy kapcsolják vissza a netet, még épp csak ezt az egy levelet kell elküldenem, és már itt sem vagyok. Kelletlen pillantásokkal méregetnek, aztán megkegyelmeznek, és kapok egy utolsó lehetőséget arra, hogy mindent elvégezve, elégedetten vonszolhassam haza magamat végre.
A neonomád életforma kétség kivül izgalmas, inspiratív, és megtöri a hétköznapok szürke monotóniáját, azonban hosszú távon egy otthonosan berendezett iróasztal kényelmével nem tudja felvenni a harcot. Valószínűleg az lehet a legideálisabb megoldás, ha hetente egy-két napot töltünk kávéházi környezetben, és így nem zavaró, ha dacolnunk kell mindazzal a kellemetlenséggel, ami egy nyilvános helyen szóba jöhet. Az igazi probléma azonban akkor jelentkezik, amikor a munkaidőnk és a szabadidőnk határvonalai összemosódnak. Manapság nem hivatkozhatunk arra, hogy azért nem csinálunk meg valamit, mert nem vagyunk internet, vagy gépközelben. A mobiltelefon és a mobilinternet segítségével szabadabban osztjuk be az időnket, ugyanakkor alapvető elvárás, hogy mindenkor rendelkezésre álljunk, és még a szabadságunk alatt is dolgozzunk naponta néhány órát.
- Login to post comments
